Szervezetünk 2014. óta alapítványi formában működik. Az alapítványt a kuratórium vezeti, ők hozzák meg a fontos döntéseket a szervezet életében és biztosítják, hogy a szakmai és szervezeti működés a családok és az itt dolgozó szakemberek igényeit figyelembe véve zavartalanul megvalósuljon. Ez a háttérmunka segíti, hogy szerveztünk hosszú távon fenn tudjon maradni és ezzel teljesítse küldetését: segítséget és támogatást biztosítson neurodiverz családok és egyének számára a harmónikus és kiegyensúlyozott életminőség eléréséhez.
A kuratórium jelenlegi tagjainak rövid bemutatkozása
Szári Laura, a kuratórium elnöke
Egyszer egy egyéni terápia lezárásakor ezt írta nekem egy több éven keresztül hozzám járó fiatal búcsúzásképpen. “Amikor tanítasz nekem valamit, általában te is tanulsz valamit. Valami olyasmit tanulsz (te és én), amit máshol nem tanulhatsz meg.” Ez a mondat tökéletesen leírja azt, ami miatt elkezdtem az alapítványnál önkénteskedni 2010-ben, és ami miatt itt vagyok a mai napig. Szinte gyógypedagógiai tanulmányaim megkezdésének nulladik pillanatától itt vagyok. Együtt nőttem fel az alapítvánnyal. 15 év sok idő, eddigi életemnek szinte a fele. Mindaz, ami szakmai identitásomat, magabiztosságomat, felelősségtudatomat és az ismeretlen vagy új dolgokra való nyitottságomat meghatározza, az itt dolgozó kollégák, köztük az alapítvány korábbi vezetői, Mészáros Lőrinc és később Gyimesi Nóra és az idejáró családok kezdettől fogva érezhető bizalmának köszönhető. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok. Talán éppen ebből szeretnék most visszaadni, a kuratóriumi elnökség elvállalásával, egyértelmű és látható felelősséget kérve az alapítvány fennmaradásának biztosításában. Mindig is inspirált mások munkájának megfigyelése, a közös gondolkodás egy-egy olyan helyzetről, amelyben közvetlenül nem veszek részt. Rendkívül fontosnak tartom a partnerséget és a különböző, akár egymással ellentétes szempontok figyelembevételét mindenkivel, akivel találkozom a munkám során. Minden jól működő terápiás munka formálódást és változást hoz, függetlenül attól, hogy melyik székben vagy “házikóban” ülünk. Olyan ez, mint egy folyton alakuló mozaik, amely az idő előrehaladtával újabb és újabb formákat rajzol ki. Én ezt a mozaikot szeretném tovább alakítani Önökkel és a mellettem dolgozó szakemberekkel, fenntartva azt a kíváncsiságot és alkotókedvet, amely az EMÚ szakmai műhelyét azzá a hellyé teszi, ahol jó dolgozni és ahol azt a támogatást kapják a hozzánk fordulók, amire leginkább szükségük van.
Kránicz Hedvig, kuratórium tag
Inspiráció. Bátorság. Alkotás. Közösen.
Pár szóban ezt jelenti számomra az EMÚ.
Első éves pszichológus hallgatóként kezdtem el önkénteskedni az EMÚ-nál, még 2014-ben. Furcsa belegondolni, hogy akkor még nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy családokkal és gyerekekkel képzelem el a szakmai jövőmet. Mindig is tudtam, hogy szeretnék ezen az úton járni, és csupán pár pillanatra volt ehhez szükségem az EMÚ-tól, hogy ebben teljesen biztos legyek. Azt az érzést adta meg nekem, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell; jókor, jó helyen. Ez nagyon nagy melegséget és békességet jelent. Ez az érzés pedig mind a mai napig megvan. Ebben benne vannak a családok: a szülők, az ide járó gyerekek és fiatalok, a testvéreik. Mindazok, akiket újonnan ismerek meg és azok is, akikkel régóta, akár évek óta ismerjük egymást; járunk ezen az úton.
Ezek a családok inspirálnak: egy közös sikerrel, a felszabadultsággal egy csoporton, a közös gondolkodással és a nehéz, szomorú pillanatokkal is, mivel abban is egymás mellett állunk.
Bátorságot adnak. Bátorságot ahhoz, hogy valami teljesen új helyzetbe kerüljünk, az EMÚ-n belül és azon kívül is. Bátorságot ahhoz, hogy valami újat tapasztaljunk és éljünk meg, valami újat tanuljunk. Bátorságot nekem ahhoz, hogy elkezdjek egy új képzést, művészetterápiát tanuljak.
Alkotást jelentenek. Alkotunk az egyénikben, a csoportokban és igazából közösen is. Teremtünk, valami újat, valami egyedit, valamit, ami biztonságot ad.
Visszagondolva nagyon sokat változott az EMÚ azóta, amióta idekerültem, amióta itt vagyok. Fejlődött, nőtt és egyre jobban kibontakoztatta a szárnyait.
Azért fogadtam el a kuratóriumi tagságot, mivel a kuratórium tagjaként én is valami ilyet szeretnék. Azt, hogy azzal a sok inspirációval, bátorsággal, alkotással, amit kapok, kapunk, én is részese lehessek annak, ahogy közösen teremtünk valamit. Annak, ahogy tovább bontakoztatja a szárnyait az EMÚ. Szeretném elkísérni az Alapítványt és a családokat közösen ezen az úton.
Somogyi Zsófia Kata, kuratórium tag
Az EMÚ-ban töltött idő során az egyik legnagyobb érték, ami mozgatott és továbbgördített az utamon a hiteles, valódi kapcsolódásokra való állandó törekvés. Ez jellemző mind a szakmai csapaton belül, mind pedig a családokkal, illetve egyénekkel való kapcsolódások során is. Számomra ezt a típusú kapcsolódást a partnerként való jelenlét, a meghallgatás, az odafigyelés, a közös gondolkodás, helyzetfelismerés és megfelelő helyzetben a humor jelenléte jellemzi. Nagyon sokat adott nekem az alapítványnak az az erős elképzelése, hogy a szakértő-kliens dinamika, ami általában a segítő szakmákat jellemzi, eltolódjon olyan irányba, hogy a hozzánk fordulók érezzék minél kompetensebbnek magukat. Ez úgy valósul meg, hogy az együttműködések során „vezető”, „szakértő terapeuta” helyett egy átmeneti kísérőként, megerősítőként vagyunk jelen a hozott élethelyzetek során. Ez számomra jól összefér a folyamatos szakmai fejlődéssel, melynek egyik forrása az a sokféle együttműködés a hozzánk fordulókkal, amikben nap mint nap részünk van. Emellett a fejlődést támogatják a rendszeres megbeszélések, a szupervízió és az esetmegbeszélő, melyek más szakmák szemszögét behívva segítenek rátekinteni egy-egy helyzetre. Ezek együtt segítenek létrehozni és képviselni azt a holisztikus szemléletet, amiben minden embert, családot és helyzetet egyedinek tekintünk és nem sablonok mentén reagálunk, hanem valódi párbeszéd tud létrejönni.
Kuratóriumi tagként lehetőségem nyílt átfogóbban rálátni az alapítvány működésére, arra, hogy hogyan tevődnek össze az emberi, szakmai és gazdasági erőfeszítések. Számomra új lendületet és kihívást adott, hogy hosszútávon fenntarthatóvá tegyük az alapítvány működését, miközben továbbra is elérhető támogatást nyújtunk a hozzánk fordulóknak.